Cikkünkben a konszignációs (bizományosi) készletek kezelésének és azonosításának gyakorlatát járjuk körbe a magyar fekvőbeteg ellátó intézményekben. A konszignációs készletek alkalmazása az egészségügyi ellátásban régóta bevett gyakorlat, különösen a magas értékű, magas méret-, vagy dioptria szortimentű és magas kockázati osztályba tartozó orvostechnikai eszközök és implantátumok esetében.
Bevezetés
A Kórházi Nyomonkövetési Munkacsoport a Magyar GS1 Egészségügyi Felhasználói Csoport (MEFCS) szakmai közössége, amely elsődlegesen a kórházi intézmények szereplőire és folyamataira fókuszál és egyben több kórházi szereplőt (többek között anyaggazdálkodási-, informatikai-, orvosi-, szakdolgozói személyek) tömörít magában, így aztán egyszerre azonosít és összpontosít napi operatív problémákra és jövőbe mutató fejlesztési igényekre. Mindegyik problémakör végső soron a betegbiztonság növelését célozza, sőt egymást egészíti ki.
Cikkünkben a konszignációs (bizományosi) készletek kezelésének és azonosításának gyakorlatát járjuk körbe a magyar fekvőbeteg ellátó intézményekben. A konszignációs készletek alkalmazása az egészségügyi ellátásban régóta bevett gyakorlat, különösen a magas értékű, magas méret-, vagy dioptria szortimentű és magas kockázati osztályba tartozó orvostechnikai eszközök és implantátumok esetében.
A bizományosi anyagellátásban jelentkező napi operatív problémák kezelése a betegellátás biztosításának és a szállítókkal való korrekt pénzügyi elszámolásnak a minimumszintjei. Ide tartoznak például a biztonságos betegellátáshoz szükséges készletszintek monitorozása, az érintett, több ezer féle termék pontos azonosítása és nyilvántartása, felhasználásokhoz kapcsolódó egyedi termékszintű adatok (lejárati idő, LOT/SN szám) szolgáltatása a szállítók részére, vagy éppen szállítókkal közös hatékony leltárfelvétel és kiértékelés.
A betegbiztonság növelésének egy következő szintje a konszignációs anyagfelhasználások betegre történő elektronikus rögzítése a dinamikus termékadatokkal együtt, és egyáltalán valamennyi konszignációs termékmozgás teljes nyomon követése a kórházakban. Vajon milyen mértékben rendelkeznek a magyar kórházak olyan rendszerekkel, amelyekből azonnal lekérhető, hogy adott sorozatszámú termékekből mikor és mely esetekre történt felhasználás, vagy adott beavatkozás anyagszükséglete pontosan mennyibe került? Természetesen ennél a szintnél már a betegbiztonság mellett gazdasági monitorozási és nyomon követési szempontok is megjelennek.
Cikkünkben egyszerre boncolgatjuk mindkét aspektusban a konszignációs készletek kórházi kezelésének mai helyzetét és igyekszünk rámutatni a szükséges fejlesztési pontokra is. Bízunk benne, hogy a cikk végigolvasása során Ön is felismeri azt a markáns párhuzamot, amely a jelenlegi kórházi konszignációs rendszerek technológiai színvonala és a megkérdezett szereplők egy új, egységes és korszerű megoldás iránti nyitottsága között rajzolódik ki.
Horváth Bálint
Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház - logisztikai osztályvezető
MEFCS Kórházi nyomon követési munkacsoport vezető
Kérdőíves felmérés eredményei és a digitalizáció lehetőségei
A konszignációs készletek alkalmazása az egészségügyi ellátásban régóta bevett gyakorlat, különösen a magas értékű, magas méret-, vagy dioptria szortimentű és magas kockázati osztályba tartozó orvostechnikai eszközök és implantátumok esetében. Bizományosi készlet kihelyezése szükséges tehát az eszközigényes szakmák esetében, amelyeknél az adott beavatkozásokhoz rendelkezésre kell állniuk a speciális termékeknek, de azok pontos típusa, mérete, nem határozható meg előre. A modell előnye, hogy csökkenti a kórházak finanszírozási terheit, ugyanakkor komplex készletkezelési és nyomonkövetési kihívásokat vet fel.
Egy 2026 1. negyedévében a Magyar GS1 Egészségügyi Felhasználói Csoport (MEFCS) Kórházi nyomon követési munkacsoportja által végzett kérdőíves felmérés célja az volt, hogy feltérképezze:
- a konszignációs készletek jelenlegi kezelésének gyakorlatát,
- a digitalizáció szintjét,
- a leggyakoribb működési problémákat,
- valamint a kórházak nyitottságát egy egységes nyomonkövetési rendszer iránt.
A kérdőívet 31 intézmény töltötte ki, amelyek közül 7 budapesti intézmény és 24 vidéki intézmény.
A válaszok alapján a konszignációs készletek alkalmazása szinte általános gyakorlat. Az intézmények több mint 80%-ában működik konszignációs raktár, a nagyobb intézményekben pedig szinte mindegyikben.
A beszerzési volumen tekintetében a válaszadók többségénél a konszignáció 20–40% közötti arányt képvisel az éves szakmai anyagbeszerzésen belül. A budapesti és vármegyei intézmények között gyakoribb a magas (40-80%) konszignációs arány, míg vidéki, városi kórházaknál inkább a 20–40% közötti arány dominál.
A felmérés alapján a konszignációs készletek kezelése általában szabályozott folyamat. A válaszadó intézmények túlnyomó többsége rendelkezik belső szabályzattal. Ugyanakkor egy budapesti intézmény jelezte, hogy nincs formalizált szabályzat, ami arra utal, hogy a gyakorlat intézményenként eltérhet.
Az intézmények konszignációs beszállítóinak száma a városi intézmények esetében 10 alatti, míg a megyei, országos és fővárosi intézmények túlnyomó többsége 10-30 beszállítóval dolgozik együtt, de vannak olyan nagyobb intézmények is, amelyek 50 feletti beszállítóval működnek együtt.
A konszignációs készletek becsült értékének elemzése alapján a városi intézmények körében jellemzően az alacsonyabb, 100 millió forint alatti konszignációs készletértékek dominálnak, míg a nagyobb intézmények esetében jelentősebb szórás figyelhető meg, és gyakrabban jelennek meg a magas, 500 millió forint feletti készletértékek.
A válaszok alapján a konszignációs készletek nyilvántartása az intézmények többségében nem egységes, gyakran többféle – digitális és manuális – megoldás párhuzamos alkalmazásán alapul. Bár egyes kórházak használnak informatikai rendszereket, ezek sok esetben nem teljes körűen támogatják a konszignáció sajátosságait, ezért Excel- vagy papíralapú kiegészítésekre is szükség van. A nagyobb intézményekben gyakoribb az informatikai támogatás, míg vidéki városi kórházakban inkább a manuális vagy hibrid nyilvántartási gyakorlat dominál. A válaszadó intézmények döntő többségében a CT-EcoSTAT rendszert használják a konszignációs készletek nyilvántartására, de ennek a kiegészítő speciális, konszignáció nyilvántartására fejlesztett modulját már kevesen alkalmazzák. A kisebb intézmények 21%-a, a nagyobb intézmények 13%-a alkalmaz beszállító által biztosított rendszert a bizományosi készletek nyilvántartására. Kiemelendő, hogy konszignációs nyilvántartási és nyomonkövetési célra készült saját fejlesztésű, vagy vásárolt célszoftver csak egy-egy intézményben van jelen.
A modern egészségügyi logisztikában egyre fontosabb a LOT szám és lejárati idő szerinti nyomonkövetés, különösen a költséges és/vagy prémium kategóriás implantátumok, magas kockázati osztályba tartozó orvostechnikai eszközök esetében, a termékvisszahívások kezelése, a betegbiztonság növelése, a pénzügyi elszámolások, a korrekt leltárfelvételek és leltárkiértékelések érdekében. A felmérés azonban jelentős heterogenitást mutat. A válaszok alapján az intézmények egy része teljes LOT és lejárati idő nyilvántartást vezet, sok helyen azonban csak mennyiségi készletkezelés történik.
A válaszok alapján a leltáreltérések vizsgálata gyakori kihívást jelent az intézmények jelentős részében, és ez szoros összefüggést mutat a tételszintű nyomonkövetés hiányosságaival. Azokban a kórházakban, ahol nem vagy csak részben valósul meg a LOT szám és lejárati idő szerinti követés, nagyobb arányban fordulnak elő eltérések a beszállítói és a tényleges készletadatok között. Ezzel szemben a tételszintű nyilvántartást alkalmazó intézményeknél a készletpontosság magasabb és az eltérések kezelése kontrolláltabb, ami rámutat arra, hogy a részletes, strukturált adatkezelés kulcsszerepet játszik a konszignációs készletek átlátható működtetésében.
A válaszok alapján a beszállítói konszignációs visszapótlások nyomonkövethetősége az intézmények többségében korlátozott vagy csak részben megoldott. Bár egyes helyeken elérhető bizonyos szintű követés, a legtöbb kórházban nem biztosított egyértelműen, hogy az aktuális készletszint és a visszapótlások pontosan mely lejelentésekhez kapcsolódnak. Ez arra utal, hogy a folyamat sok esetben nem átlátható, nehezen auditálható, és jelentős mértékben manuális egyeztetésre épül, ami növeli a hibalehetőségeket.
A betegbiztonság szempontjából kiemelten fontos, hogy a felhasznált termékek beteghez legyenek rendelve. A felmérés alapján a kórházak jelentős részében nem történik meg a konszignációs termékfelhasználások betegszintű összerendelése.
Megoszlás:
- teljes körű betegszintű rögzítés: kb. 20–25%
- részleges rögzítés: kb. 20–25%
- nincs ilyen gyakorlat: közel 50%
A nagyobb intézményeknél gyakoribb a részleges betegszintű nyomonkövetés, míg vidéken nagyobb arányban hiányzik teljesen.
A nemzetközi gyakorlatban a konszignációs készletek kezelésének egyik alapja a szabványos vonalkód alapú azonosítás, amelynek az orvostechnikai eszközökön és/vagy azok minden csomagolási szintjén történő feltüntetése gyártói kötelezettség az EU MDR és IVDR rendeletek okán.
A felmérés szerint azonban az intézmények jelentős része egyáltalán nem használja a termékek csomagolásán lévő vonalkódokat a termékek bevételezéséhez, illetve felhasználásának rögzítéséhez.
A válaszok alapján a vidéki kórházak többségében nincs vonalkód alapú azonosítás, míg a vármegyei, fővárosi és országos intézményeknél gyakoribb a részleges használat, de a teljes körű alkalmazás itt sem általános.
Ugyanakkor ez lehetővé tenné a napi szintű LOT és lejárati idejű készletnyilvántartást, amely a nagy mértékben támogatná betegbiztonságot és ezáltal a betegellátást.
A jelenlegi rendszer leggyakoribb problémái a válaszok alapján:
- készleteltérések a beszállító és a kórház nyilvántartása között,
- nehezen nyomon követhetők a készlet felhasználások és visszapótlások közötti összefüggések,
- több párhuzamos és felesleges manuális munkafolyamat,
- nem egységes informatikai rendszerek,
- lassú visszapótlási információk,
- LOT/SN és lejárati adatok hiánya.
Ezek a problémák az intézmények méretétől függetlenül jelennek meg, ami arra utal, hogy rendszerszintű kérdésről van szó.
A kérdőív egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy az intézmények nyitottak lennének-e egy egységes konszignációs nyomkövetési rendszerre. A válaszok alapján az intézmények többsége nyitott lenne egy központi megoldásra, különösen akkor, ha az valós idejű készletinformációt ad, biztosítja a LOT és lejárati adatok kezelését, támogatja a beszállítói visszapótlás monitorozását és csökkenti a manuális adminisztrációt.
Összefoglaló
A felmérés alapján a konszignációs készletek kezelése kulcsfontosságú, de még nem teljesen digitalizált terület a magyar egészségügyben.
A legfontosabb megállapítások:
- a konszignációs készletek szinte minden intézményben jelen vannak, és minél nagyobb az intézmény szakmai portfóliója, illetve minél inkább eszközigényes, specializált szakterületek felé orientálódik, annál jelentősebb arányt töltenek be a konszignációs készletek az ellátásban,
- a digitalizáció szintje heterogén,
- a LOT szintű nyomonkövetés és a betegszintű kapcsolás sok helyen hiányos vagy egyáltalán nem valósul meg, így a ráfordítás alapú adatgyűjtés sem tud megvalósulni,
- az intézmények és a szállítók egymástól izolált készletnyilvántartásokat vezetnek a konszignációs készletekről,
- a termékek lejárati idejét többnyire csak a szállítók figyelik, melynek következtében nem egyszer lejárnak az intézményekben lévő termékek,
- a termékek címkéjén megtalálható gyártói szabványos vonalkódok használata a logisztikai folyamatok, illetve a felhasznált termékek elszámolásánál még nem elterjedt,
- a kórházak jelentős része nyitott egy egységes megoldásra.
A nagyobb intézmények (budapesti, vármegyei, országos) és a vidéki városi intézmények között nem rendszerszintű, inkább fejlettségi különbségek figyelhetők meg, különösen a digitalizáció és az adatkezelés területén.
A kérdőív eredménye diagramokkal itt érhető el. /LINK: https://cws21live.blob.core.windows.net/content/dokumentumok/MEFCS/Konszignacios_keszlet_nyilvantartasi_kerdoiv_eredmenyek_2026Q1.pdf /
Csatlakozzon Ön is a MEFCS Kórházi nyomon követési munkacsoportjához!