Fókuszban a fogyasztó

RFID a gyakorlatban

Bár az RFID technológiát sokan túl drágának találják ahhoz, hogy a bevezetésén elgondolkozzanak, számos nemzetközi példa és tanulmány bizonyítja, hogy egyes terméktípusok esetében, vagy a belső folyamatok hatékonyságának növelésére egyre szélesebb körben terjed az alkalmazása és bevezetése akár már egy éven belül megtérülhet.
Míg a vonalkódos azonosítás előnye, hogy a vonalkód olvasó szkennerek segítségével a terméken, tárgyon, dokumentumon, stb. található vonalkódot leolvasva automatikusan, gyorsan és hibamentesen visszakaphatóak az adatok, addig az RFID tag-be kódolt információ esetében már arra sincsen szükség, hogy a beolvasásnál az olvasó „lássa” a chipet, csupán meghatározott távolságba kell kerülnie hozzá.

A GS1 megoldása az RFID technológiához kapcsolódóan az EPC azonosító (Elektronikus Termékkód), melyet az RFID tag-ekbe lehet kódolni, valamint egy olyan rendszer, az EPCIS (EPC Információs Szolgáltatások), mely a termékek valós idejű nyomon követését teszi lehetővé a gyártási és ellátási láncokban.

Bővebben erről a Szabványaink menüpont alatt olvashat, az Adatgyűjtés és Adatmegosztás témaköröknél.
Az I.T.’S. International egy japán egyedi ruhagyártó- és kereskedő lánc. Ők voltak az elsők Japánban, akik bevezették az áruszintű RFID alapú azonosítást. Az azonosításhoz ún. EPC UHF Gen 2-es tag-eket (címke) alkalmaznak, belekódolva pedig a GS1 szabványos SGTIN-t (Serialized Global Trade Item Number – Sorszámmal ellátott Globális Kereskedelmi Áruazonosító Szám), vagyis a termékszintű azonosítást biztosító egyedi azonosítószámokat. Egy-egy üzletükben mintegy 15.000 különböző áru található és ezek mindegyikére RFID címke került. A számok magukért beszélnek: egy leltározás korábban 8 munkanapot vett igénybe, az új technológia bevezetésével pedig csupán 2 óra szükséges hozzá.

Hasonlóképpen egy brazil ruhakereskedelmi lánc is a bevezetés mellett döntött az egyik márkájánál, a memove-nál, mely a 20-as éveikben járó, a színvonalas vásárlási élményt kedvelő célcsoportnak készül. A raktárkészlet-menedzsment hatványozottan jobb hatékonysága mellett náluk az is cél volt, hogy bevezethessék az önkiszolgáló kasszát. A kiválasztott ruhákat egy RFID leolvasóval ellátott kosárba kell helyeznie a vásárlónak, amely azonnal összeadja a tételek árát, majd a vásárló a kosárhoz kapcsolódó terminálnál kártyával fizethet. A fizetési procedúra ezzel a megoldással 60%-kal gyorsabb lett.
A japán Kibun Group hűtött friss élelmiszerekkel foglalkozik, elsősorban a szurimi-alapú fagyasztott élelmiszerek gyártásával. Az alapanyagok és a késztermékek szállításához a gyártási láncban kerekeken guruló fémkocsikat alkalmaznak, ezek azonban sokszor eltűnnek, vagy nem a megfelelő helyen állnak rendelkezésre, számos gondot pl. késedelmet okozva a rendszerben. A hatékonyság javítása érdekében minden kocsira EPC/RFID tag-et szereltek fel és GS1 GRAI-val (Global Returnable Asset Identifier – Globális Visszatérő Egység Azonosító) azonosították az egyes szállító konténereket. Amellett, hogy a kocsik ellenőrzése ma csupán perceket vesz igénybe a korábbi napok helyett, a beruházás költsége már az első évben megtérült és kevesebbe került, mint az évente eltünedező kocsik folyamatos pótlása.
Egy másik globális pilot olasz bortermelők és hongkongi borkereskedők együttműködésével zajlott, a célja pedig a teljes bor ellátási lánc nyomon követése volt a kezdettől a végpontig EPCIS és EPC/RFID megoldás segítségével.

A „Le Macchiole” egy vezető olasz bortermelő, a tengerentúli vásárlók és kereskedők megrendelése nyomán, az igények minél hatékonyabb kiszolgálása érdekében szeretett volna hatékonyabb leltári rendszert és szállítás-ütemezést bevezetni. Hong Kongban pedig a „Collezione” egy nagyobb borkereskedés közel 80.000 üveg borral, szintén az ügyfelei gyorsabb kiszolgálása érdekében a raktármenedzsmenten kívánt fejleszteni.

A GS1 Hong Kong és a GS1 Olaszország (a GS1 szervezet két helyi, kizárólagos képviselete) közösen dolgozta ki a határokon átívelő EPCIS alapú megoldást a borszállítmányok valós idejű nyomon követésére az olaszországi borvidéktől egészen a hongkongi pincészetig. A borosüvegek sGTIN-el ellátott EPC/RFID tag-et kaptak, vagyis az egyes palackokat külön-külön is képes volt azonosítani és követni a rendszer.