Az élelmiszerpazarlás a felmelegedést okozó üvegházhatású gázok 10%-áért felelős. Létezik viszont egy magyarországi szervezet, amely síkra száll ennek visszaszorításáért, emellett a hazánkban élő éhezőknek is segít. Mi történik a feleslegessé vált élelmiszerekkel, használnak-e a nyomon követés során vonalkódot, illetve mi a különbség a minőségmegőrzési idő és a fogyaszthatósági idő között?

Nagygyörgy Andrással, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatok igazgatójával beszélgettünk mindezekről. (1. rész)

Mit lehet tudni az Élelmiszerbankról, mint szervezetről?

Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg keletkezik. Ezt úgy lehet szemléltetni, hogy ha kamionokra raknánk a mezőgazdasági termelés, kereskedelmi forgalmazás során vagy a háztartásokban és a vendéglátóiparban keletkező, lejáró minőségű élelmiszereket, akkor a sor Budapesttől egészen Párizsig állna. Az élelmiszerfelesleg, az élelmiszerpazarlás (a termelés, a szállítás és az élelmiszerek lebomlása, megsemmisítése) globális szinten a 10%-át adja a felmelegedésért felelős üvegházhatású gázoknak. Ez csak az élelmiszerfeleslegekhez kapcsolódó megtermelt mennyiség. Sajnos minden országban vannak egyenlőtlenségek, Magyarországon is több tízezer ember éhezik. Ha ebből az élelmiszerfeleslegből a rászorulókhoz tudunk eljuttatni, akkor mindenképpen segítünk a környezetnek és egyúttal rengeteg családnak és olyan embereknek, akik nélkülöznek a mindennapokban.

A kétezres évek elején egy ott élő magyar édesanya találkozott az élelmiszerbankok rendszerével Franciaországban, ott látta először, hogy a nap végén bizonyos áruházakból nem a kukába kerül az élelmiszer, hanem karitatív szervezetekhez és ők osztják szét a rászorulók között. Amikor 2005-ben hazajött, a férjével közösen megkeresték néhány barátjukat és együtt létrehozták a Magyar Élelmiszerbank Egyesületet. Tehát 16 éve működik Magyarországon ez a rendszer. Pont az elmúlt hónapban léptünk át egy nagyon-nagyon fontos mérföldkövet, amire büszkék lehetünk: már 50 milliárd forint felett jár annak a megmentett élelmiszernek az értéke, ami a Magyar Élelmiszerbank Egyesületen keresztül jutott el a rászorulókhoz.

Ez egy franchise vagy egymástól független szervezetek vannak, amik hasonló módon működnek?

Egymástól független szervezetek vannak jelen minden európai országban, ugyanakkor szorosan együttműködünk. Mindannyian a FEBA (European Foodbank Federation) tagjai vagyunk 2006 óta, egyikeként a 29 európai országnak, sőt, az elnökségbe is delegáltunk egy tagot. Tehát mondhatjuk, hogy jelentős szereplői vagyunk az európai vérkeringésnek is. Egyébként maga a koncepció, az élelmiszermentés áruházakból, illetve egyéb érintettektől és azok rászorulókhoz való eljuttatása a ’60-as években jelent meg az Egyesült Államokban, valamikor a ’80-as évektől pedig Európában. A legnagyobb hagyományokkal Franciaországban és Belgiumban működik Európa-szinten és büszkén mondhatom, hogy Magyarországon is vannak olyan innovációk, amik innen indultak és tőlünk veszik át a jó példákat.

A harminc vagy negyven évvel ezelőtti állapotokról ugyanakkor az is elmondható, hogy még nem is volt akkora az élelmiszerpazarlás mértéke, mint napjainkban. A háztartások nagyrészében jobban megbecsülték az élelmiszert, elfogyasztották vagy lefagyasztották maradékokat és a túlvásárlásra sem volt akkora lehetőség. Üdvözítő volna, ha a fogyasztási szokások ma is ebbe az irányba fejlődnének ahelyett, hogy a feleslegek a kukában landolnak.

Az Élelmiszerbank Egyesület alapítói úgy álmodták meg, hogy több élelmiszerbank fog regionálisan működni Magyarországon, ám végül egy központi modell mellett döntöttünk és most, 15-16 évvel az alapítás után kezdtük el a vidéki regionális központok létrehozását. Miskolcon nyitottunk idén egy központi raktárat, pont azért, hogy az ott működő karitatív szervezeteket, az ott élő rászorulókat hatékonyabban tudjuk ellátni és ne mindig Budapestre kelljen feljárniuk különböző szállítmányokért. Mindenképpen ebbe az irányba igyekszünk, hogy hasonló módon több megyében és régióban is létrejöjjenek majd ilyen szerveződések.

A szervezet élelmiszert csak itthon adományoz, vagy kerül belőle pl. a Felvidékre, Erdélybe is?

Az Európában működő élelmiszerbankok közti megállapodás szerint mindenki a saját országában ment és látja el, osztja szét a rászorulók között az élelmiszereket. Itthon közel 250.000 embert láttunk el éves szinten, tehát bőven van feladat. Körülbelül 150.000 ember az, akit rendszeresen, a mindennapi életben tudunk segíteni, egyéb projektjeinken keresztül pedig további 100.000 ember kap tőlünk néhány havonta nagyobb élelmiszercsomagokat. Eseti alkalommal beszélhetünk még nyári gyerektáborokról, ahol rászoruló gyerekek vesznek részt, ott a szervezőket tudjuk segíteni azzal, hogy élelmiszert, akár édességcsomagokat kapnak tőlünk, valamint egyéb időszakos tevékenységeket is támogatunk. Így jön ki ez a 250.000 fős létszám.

Egy korábbi jogszabály szerint egy terméket a lejárati dátumot követően már nem lehet forgalmazni. Ez a jogszabály most elvileg változott, ez hogyan érintette az egyesületet? Rugalmasabbá tette a működést?

Meg kell különböztetni két fajta lejárati időt. Az egyik a minőségmegőrzési idő, a másik pedig a fogyaszthatósági idő. Minőségmegőrzési idő felirat a hosszabb ideig eltartható, kisebb nedvességtartalmú élelmiszereken van, melyek eleve valamilyen tartósító eljárással készülnek, például tészták, konzervek, gabonatermékek, rizs, fűszerek, mélyhűtött termékek. A fogyaszthatósági idejű termékek az eleve rövidebb ideig elálló élelmiszerek, mint például a húsáruk, a tejtermékek, készételek, fagylaltok, saláták. A minőségmegőrzési idővel rendelkező, tehát jellemzően tartós élelmiszerek fogyasztása a minőségmegőrzési idő után is biztonságos, ha betartottuk a tárolásra vonatkozó utasításokat és a csomagolás nem sérült. Érdemes ellenőrizni a csomagolást és a termék illatát. A minőségmegőrzési idő itt annyit jelent, hogy az élelmiszer ezt a dátumot követően már veszíthet ízéből, aromájából vagy állaga nem lesz tökéletes. Fontos tudni a különbséget a kétféle lejárati idő között, ugyanis a fogyaszthatósági időhöz kötődő termékeket néhány napos lejárati idővel a fogyasztási idő után már fogyasztani sem lehet.

Ami a jogszabályi változást illeti, a forgalmazás továbbra sem megengedett a lejárati idő után egyik esetben sem. Ami most egy változás, hogy a minőségmegőrzési idővel rendelkező élelmiszerek a lejárat után a gyártók és a forgalmazók által adományozhatóak. Kereskedni nem lehet velük, de karitatív célra fel lehet ajánlani őket. Természetesen ezekben az esetekben is nagyon fontos a megfelelő és szakszerű tárolás mindaddig, amíg eljutnak a rászorulókhoz.

Jelenleg is mérjük fel a kereskedők a nyitottságát ezekre a típusú élelmiszeradományokra, illetve az is nagyon fontos, hogy ezzel párhuzamosan magukat a rászorulókat és a közreműködő karitatív szervezeteket is edukálnunk kell majd, hiszen ők nem biztos, hogy szintén tisztában vannak ezzel a kettősséggel, hogy mit jelent az, hogy fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő. Ha egy csokoládéban kicsapódik a tejpor, attól még ugyanúgy fogyasztható. Reméljük, hogy ennek a segítségével még több élelmiszert fogunk tudni majd eljuttatni a rászorulókhoz.

Hogyan zajlik az adományok begyűjtése? Milyen gyakran vesz fel az egyesület élelmiszert, tekintettel arra, hogy ezek jellemzően romlandó dolgok?

Két úton is zajlik az élelmiszermentés. Kezdetben, vagyis 2005 óta a budapesti raktárunkba elsősorban gyártók és forgalmazók hozták be a beragadt készleteiket. Ha valamelyik boltnál halmozódott fel hamarosan lejáró termék, akkor központilag mi magunk mentünk ki. Ezek eseti jellegű mentések voltak, és minden alkalommal egyesével kerestünk olyan karitatív szervezeteket, akik segítettek nekünk a szétosztásban. Nagyon fontos a modellünkben, hogy nem mi magunk, mint élelmiszerbanki egyesület látjuk el a rászorulókat, hanem most már közel 450 olyan partnerszervezettel működünk együtt, akik az ország különböző régióiban helyismerettel rendelkeznek, és elérik a nélkülözőket, különböző rászoruló csoportokat. Akad köztük idősgondozással, gyermekvédelemmel, hajléktalan-ellátással, nagycsaládosokkal, fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezet, illetve ezek mixtúrájáról is beszélhetünk. Fontos továbbá, hogy a missziónkban az szerepel, hogy nem egyszerűen csak adománygyűjtő szervezetekkel működünk együtt, hanem olyan szervezetekkel, akik valamilyen másik szociális szolgáltatást és segítséget is, pl. fejlesztést nyújtanak a rászorulóknak.

2014 óta jelent meg az a modell is a működésünkben, hogy kifejezetten napi szinten mentünk áruházakból élelmiszert. Ez azt jelenti, hogy ma már 400 olyan áruház - és jellemzően a legnagyobb láncok kereskedelmi egységei - részei a hálózatunknak, ahová minden nap, hétköznap és hétvégén is eljutnak az élelmiszermentőink és az adott régióban és környéken osztják szét a rászorulók között az éppen aktuálisan onnan mentett, lejáratközeli élelmiszereket. Ezek jellemzően pékáruk, zöldség-gyümölcs. Mostanra körülbelül a 85%-át a megmentett élelmiszernek ezek az áruházi mentésből származó volumenek teszik ki. Tehát párhuzamosan zajlik központi raktári mentés, elsősorban a gyártóktól, illetve ezzel párhuzamosan pedig áruházi mentés, a legnagyobb kiskereskedelmi láncok közreműködésével.

A raktárakban tárolt élelmiszereknek hogyan történik a nyomonkövetése?

Számunkra a nyomonkövethetőség két szempontból is kulcsjelentőségű. Természetesen az élelmiszerbiztonsági előírásokat be kell tartanunk, tudnunk kell, hogy melyik karitatív szervezethez jutott el a felajánlott termék, ha egy gyártó jelezné, hogy gond van vele. A másik oldalról pedig a visszaélések megelőzése miatt egészen a végfelhasználóig látnunk kell, hogyan került kiosztásra az élelmiszer. Az Odoo, mint nyílt forráskódú logisztikai, vállalatirányítási rendszer minden információt nyilvántart a készleteinkről. Az élelmiszerek a központi raktárba szállítólevelekkel érkeznek, melyeket az Élelmiszerbank és a partnerszervezetek közösen szignóznak, így kerülnek át a napi szintű áruházi mentésekből a termékek a mi rendszerünkbe. Ugyanilyen szállítólevelek segítségével jutnak tovább a karitatív szervezetekhez is. Tehát teljesen szakszerűen végigkövetjük azt a fajta felelősséget, ami az élelmiszerbiztonságot garantálja. A kiosztásoknál pedig úgynevezett kiosztási adatlapokat íratunk alá minden egyes rászorulóval, akihez eljutott bármelyik élelmiszercsomagunk.

A vonalkód megjelenik nyomon követés során valamilyen formában? 

A saját központi raktárunkban nem használunk vonalkódos azonosítást, de az új típusú vonalkódokkal kapcsolatosan nekünk is nagyok a várakozásaink. Ezek reményeim szerint lehetővé fogják tenni, hogy a velünk együttműködő áruházakban pontosabban lássák a dolgozók, hogy mik a lejáratközeli termékek vagy készletek, ezáltal kevesebb lesz az élelmiszerfelesleg a nap végén, ami a környezetterhelés szempontjából fontos, illetve pontosabban tudják az Élelmiszerbank és a partnerszervezeteink számára is kikészíteni az anyagokat.

A Covid hogy érintette az egyesületet? Változott a felajánlás mennyisége, a volumen? 

Kettős trend volt megfigyelhető. Egyfelől azok az élelmiszerláncok, akikkel együttműködtünk, olyan hatékonysági fejlesztéseket kellett, hogy bevezessenek a saját működésükben, ami által csökkent a megmenthető élelmiszernek a mennyisége, abból kifolyólag, hogy hosszabb ideig tartották a polcon a zöldségeket meg a gyümölcsöket, illetve a külön az időseknek és a fiatalabbak számára bevezetett vásárlási időszakokkal átalakultak a vásárlási szokások is. Kevesebb pékterméket készítettek elő, így aztán a felesleg is kevesebb volt a nap végén.

Ugyanakkor viszont a Covid alatt megjelent egy nagyon nagyfokú szolidaritás. Az Élelmiszerbank történetében soha korábban nem volt annyi élelmiszert adományozó cég, mint a tavalyi évben. A Coviddal kapcsolatos leállások, intézkedések miatt is bekerült hozzánk sok-sok élelmiszer. Csak hogy egy példát mondjak: leálltak az éttermek, leállt a közétkeztetés. Volt olyan alkalom, amikor 44 tonnányi almát kellett néhány nap alatt kiosztanunk, merthogy a közétkeztetésben felhalmozódott a rendszerben egy ekkora mennyiség, hiszen az iskolákban nem tudtak a gyerekeknek gyümölcsöt adni. Ezek is ellensúlyozták a kereskedelmi láncoknál történt visszaesést. Összességében tehát a tavalyi évben stagnált a megmentett élelmiszernek az értéke, ugyanakkor ez természetesen a mi oldalunkról nagyon sok plusz erőforrást igényelt. Orvosolni kellett, hogy nem tudtunk önkéntesekkel együttműködni, tehát ebben az esetben tényleg ez a 13 munkatárs dolgozott éjt nappallá téve, azokat a feladatokat is átvállalva, amiket sokszor önkéntesekkel szoktunk a raktárban megoldani, így tudtuk gördülékenyen és zökkenőmentesen átvészelni ezt az időszakot. Európai és világszinten is az figyelhető meg, hogy a jótékonysági felajánlások mennyisége nőtt ebben az időszakban.

A Nagygyörgy Andrással készült interjú 2. része itt olvasható.