A csomagolási értéklánc teljes vertikumából több mint 85 vállalat és szervezet fogott össze – köztük a GS1 in Europe, a GS1 európai szövetsége - az AIM, azaz az Európai Márkaszövetség égisze alatt, azzal az ambiciózus céllal, hogy felmérjék, vajon egy új digitális technológia lehetővé teheti-e a csomagolások könnyebb válogatását és magasabb minőségű újrahasznosítását egy valóban körforgásos gazdaság előmozdítása érdekében.
Az európai regionális GS1 szövetség, a GS1 in Europe is része a konzorciumnak és fontos szerepet játszik a GS1 szabványok helyes alkalmazásának támogatásában.
A körkörös, vagyis fenntartható gazdaság megvalósításának egyik legsürgetőbb kihívása a fogyasztóknál keletkező csomagolási hulladék jobb válogatása a csomagolások pontos beazonosításnak segítségével, amely hatékonyabb és jobb minőségű újrahasznosítást eredményezhet. A digitális vízjelek forradalmasíthatják a csomagolás válogatását a hulladékgazdálkodási rendszerben, mert olyan új lehetőségeket tesznek elérhetővé, amelyek a jelenlegi technológiákkal ma még nem valósíthatók meg.
A kutatás az Ellen MacArthur Alapítvány New Plastics Economy programjának keretében történt, amely különböző újításokat vizsgált a fogyasztói fázis utáni újrafeldolgozás javítása érdekében. A digitális vízjeleket találták a legígéretesebb technológiának, amely nemcsak elnyerte az érdekeltek többségének támogatását, hanem a koncepció alapvető igazolása érdekében átadták egy tesztválogató rendszerbe, kipróbálásra.
A márkás termékeket gyártók most összefogtak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az értékláncok közötti egyeztetést és létrehoztak egy projektet „HolyGrail 2.0” kezdeményezés néven. Ennek keretében a projekt következő fázisára sokkal nagyobb léptékben és terjedelemben kerül majd sor.
A projekt magában foglalja egy iparági kísérleti program elindítását annak érdekében, hogy bizonyítsák a digitális vízjel technológiák életképességét a csomagolások pontosabb rendezése és a jobb minőségű újrahasznosítása érdekében, valamint nagyszámú üzleti esetpéldát vonultassanak fel.
A digitális vízjelek olyan postabélyeg nagyságú észrevehetetlen kódok, amelyek teljesen lefedik a fogyasztási cikkek csomagolásának felületét. A termékazonosításra vonatkozó globális és nyílt szabványok alapján sokféle attribútumot kódolhatnak, mint például a gyártót, az SKU-t, a felhasznált műanyagok típusát és a többkomponensű anyagok összetételét, az élelmiszer vagy a nem élelmiszer-felhasználását stb. Amikor a csomagolás a hulladék-válogató létesítménybe került, a digitális vízjelet a válogatási vonalon található nagyfelbontású kamera képes felismerni és dekódolni, így aztán - az átvitt attribútumok alapján - képes a csomagolásokat a megfelelő anyagáramokba rendezni. Ez jobb és pontosabb válogatást eredményezhet, következésképpen magasabb minőségű lehet az újrahasznosítás, amely a teljes csomagolási értéklánc javát szolgálja.