George Laurer, az az amerikai mérnök, aki közreműködött a vonalkód kifejlesztésében, 94 éves korában, otthonában Wendell-ben, North Carolinában hunyt el december 5-én.

A vonalkód jelképek - melyek fekete és fehér, különböző vastagságú vonalakból álló szimbólumok és alattuk egy 13 számjegyű (Amerikában 12 számjegyű) szám található – segítenek a termékek egyértelmű azonosításában és ennek köszönhetően teljes mértékben átalakították a kereskedelmet világszerte.

Ma már szinte a világon mindenhol megtalálhatók a vonalkódok a termékeken.

A GS1 szervezet is a vonalkód által vált ismertté, amellyel kapcsolatban a BBC úgy fogalmazott: „egyike annak az 50 dolognak, ami megalapozta a világgazdaságot”. 

A vonalkód ötletével az IBM egyik alkalmazottja, Norman Joseph Woodland (1921-2012) állt elő, de csak azután terjedt el robbanásszerűen, miután Laurer kifejlesztette azt a szkennert, amely alkalmas volt ezeknek a kódoknak a digitális leolvasására. Laurer elektromérnök volt az IBM-nél, és ott dolgozta ki a UPC (Universal Product Code) végleges verzióját, valamint a kódok leolvasására képes szkennert. A legelső vonalkód-típusok koncentrikus köröket formáztak, de Laurer ehelyett bevezette a függőleges vonalakat, amelyek nyomtatás szempontjából jóval praktikusabbak voltak.

Az UPC kód „virtuálisan forradalmasította a világ összes iparágát” fogalmazott az IBM a weboldalán.

Az 1970-es évek elején a kiskereskedelmi boltok hatalmas költséget felemésztő és igencsak sürgető szükséglettel szembesültek: azzal, hogy minden egyes termékükre árcímkét kellene tenniük.

Az UPC rendszer lézert és komputereket alkalmazott az egyes egységek gyors beolvasásához. Ez jóval kevesebb hibát és gyorsabb, egyszerűbb elszámolást eredményezett. A legelső terméket, amely egy csomag Wrigley’s Juicy Fruit rágógumi volt, 1974 júniusában Ohio-ban olvasták le egy áruház kasszájánál. Ez a termék ma is látható az Amerikai Történelem Smithsonian Nemzeti Múzeumában, Washingtonban.

Bár a koncepciót Laurer 1950-ben szabadalmaztatta, rövidtávon nem vált sikeressé a találmány. Hosszú időbe telt, míg a fejlődő komputer-technológia és az olcsó lézerek megjelenésével tömegesen elterjedhetett a megoldás.