Nemrégiben a Wall Street Journal egyik cikke arról adott hírt, hogy „az első teszteket követően, a világ legnagyobb cégei közül 12, többek közt a Walmart és a Nestlé is blockchain-t épít az élelmiszer iparág világszintű élelmiszer nyomonkövetésének teljes újragondolása érdekében. A cikkben hivatkozott nyomonkövetési platform (blockchain) egy IBM technológián alapszik. Az IBM a legaktívabb blockchain innovátorok közé tartozik. A nyomonkövetési probléma megoldásán dolgozó csoportot „IBM Food Trust”-nak nevezték el. Az IBM Food Trust fő célja a nyomon követhetőség javítása.

Idén kora tavasszal E.coli baktériummal fertőzött római saláta került az amerikai boltok polcaira. A helyi járványvédelmi központ (CDC) jelentése szerint 210 ember fertőződött meg a vírustörzzsel, 36 államban. 96 ember került kórházba, köztük 27 emberben haemolitikus urémiás szindróma elnevezésű veseelégtelenség fejlődött ki. Öt halálesetet jelentettek. Június 28-án, több, mint két hónap elteltével jelentette a CDC, hogy „a vírus úgy tűnik, lecsengett”. A CDC becslése szerint az élelmiszerből származó betegségek az USA-ban évente 47,8 millió embert érintenek, 127 000-en kerülnek kórházba és több, mint 3000-en halnak meg.

Miért tart olyan sokáig visszakeresni, hogy hol történt a probléma a termékkel a gyártás vagy a szállítás során? Az Élelmiszerbiztonsági Modernizációs törvény (FSMA) kötelezi az élelmiszer ellátási láncban részt vevő cégeket az „egyet vissza, egyet előre” nyomonkövetési filozófiára. Az „egyet vissza” elv az élelmiszer eredetére utal, az „egyet előre” pedig, hogy kinek adták tovább az ellátási láncban. A probléma ezzel az, hogy ha ételmérgezés fordul elő, nem tudják gyorsan orvosolni a problémát, mivel ez az elv egy olyan információ-sorozatot eredményez, amelyből egy adott időben csak egy lépést ismerünk. A problémát súlyosbítja az, hogy sok szereplőnek papír alapú dokumentáció formájában áll csak rendelkezésére a szükséges információ, melynek visszakeresése így még időigényesebb.

A kiskereskedők biztonságban akarják tudni a vevőiket, ugyanakkor más motivációik is vannak. Egy YouTube videóban Frank Yiannas, a Walmart Élelmiszerbiztonsági osztályának alelnöke elmesélte, hogy az egyik napon a munkahelyi értekezletre bevitt egy csomag mangót és azt mondta a kollégáinak: „Ma visszakövetési gyakorlatot tartunk.” Az élelmiszerbiztonsági csoport ezt követően mérte, hogy mennyi időbe telt az összes információt megszerezni az üzlettől, a nagykereskedőktől, a feldolgozóktól és végezetül az őstermelőktől. A folyamat egyértelműen túl lassú volt.

„Élelmiszerrel kapcsolatosan felmerülő veszélyhelyzetekben” - mondta Yiannas - „gyorsnak és ezzel együtt helytállónak kell lennünk. Az adott élelmiszeráru bűnös, amíg be nem igazolódik az ártatlansága. Mi a Walmart-nál visszahívjuk az összes terméket, amíg be nem bizonyosodik róluk, hogy ártalmatlanok és visszahelyezhetők. A meglévő élelmiszer nyomonkövetési gyakorlat költséges és jelentős élelmiszerpazarlással jár.”

A Walmart az IBM Food Trust konzorciumának egyik vezetője, emellett az Unilever-en kívül még a Tyson Foods, a Dole Food, a Driscoll’s, a Golden State Foods, a McCormick and Company, és a McLane Company szintén a konzorcium tagja.

Mi az a blockchain és hogyan segít?

A blockchain egy megosztott adatbázis, amely digitális adatokat vagy eseményeket tárol, jogosulatlan hozzáférés ellen védett formában. Míg a blockchain résztvevői hozzáférhetnek és kereshetnek az adatbázisban és adatot adhatnak a meglévőkhöz, a már bent lévő adatokat nem változtathatják meg és nem is törölhetik. Az eredeti információk együtt maradnak, és lépésről-lépésre bővülnek, ezáltal a tranzakció állandóan kiegészülő információláncot alkot. A blockchain a szállításról és hozzá kapcsolódó tevékenységekről hiteles információt szolgáltat a bonyolult ellátási lánc ökoszisztémájában. A nyomon követhetőség hatékonysága ennek a technológiának a segítségével nagymértékben növelhető.

Suzanne Livingston, az IBM Food Trust vezetője elmondta: „Közel egy éve dolgozunk a folyamatokon. A Food Trust eddig több, mint félmillió tranzakciót vett nyilvántartásba. Ez cca 200 leltári egység (SKU) teljes, végponttól végpontig történő nyomon követését takarja.”

Felépítését tekintve ez egy megosztott rendszer; más szóval, egy olyan rendszer, ami több csomópontból és több adatközpontból áll. A csomópontokat ún. „bizalmi horgonyok” működtetik - gyakorlatilag a végponttól végpontig terjedő ellátási láncban szereplő legnagyobb vállalatok közül néhányan. A blockchain a tranzakciók másolatait is tartalmazza, melyek a különböző adatbázis csomópontokon tárolódnak. Az IBM szerint néhány tucat csomópont szükséges egy megbízható adatlánc kiépítéséhez.

A GS1 szabványok használatával a blockchainben minden résztvevő ugyanazt a nyelvet beszéli. Ugyanakkor a hardveres, szoftveres és felhő-komponensek elérhetővé tételén túl, az adat tisztaságának és logikájának biztosítása az IBM másik fontos célja. Az élelmiszer ellátási láncban a szereplők szerializált számokat adnak gyűjtőkarton-szinten, néhányat raklap-szinten és néhányat csak mintavételi-szinten. Vagyis nem mindenki ugyanazon az érettségi fokon áll, így vannak adatrések.

Az IBM célja, hogy az új résztvevők egyelőre minimális mennyiségű adatot adjanak meg, amivel bekerülhetnek a nyomonkövetésbe. „Ezt követően a cégekkel együttműködve fejlesztjük az adatok körét.” Nagyon valószínű, hogy amint a cégek bekerülnek a rendszerbe, az értéklánc bizonyos résztvevői további információkat kérnek tőlük. Például, a kiskereskedők tudni akarják, vajon az újrafagyasztott termékeket megfelelő hőmérsékleten tartották-e, illetve az árutovábbítási információkra is rá akarnak látni. Egy élelmiszergyártó lehetséges, hogy tudni akarja, hogy a kereskedelmi láncban található számtalan boltba mennyi terméke érkezett meg.

Az IBM érdekes megközelítéssel képzi a megoldás árát. A Food Trust-ba belépni szándékozó cégek ingyenesen szolgáltathatnak nyomonkövetési adatokat. Ezen cégeknek tájékoztatni kell majd az IBM-et, hogy kik ők, milyen termékeket kívánnak nyomon követtetni, és az egyet vissza, egyet előre szemszögből kikkel fognak interakcióba lépni. A cégeknek először meg kell érteni és alkalmazni kell a GS1 szabványokat, annak érdekében, hogy biztosan megbízható adatot tudjanak nyújtani.

Az IBM az olyan elemzési információk értékesítésével kíván bevételhez jutni, mint például a tranzakciók időszerűsége és minősége. Az ilyen statisztikák az ellátási lánc egyes szereplői számára hasznosak és fontosak lehetnek. Ezen túl az IBM előfizetési díjat fog kérni a tanúsítványok elérhetővé tételéért a rendszerben. Például, ha egy földműves azt állítja, hogy organikus környezetből származó epret szállít, és egy auditáló cég ezt igazolja, az IBM pénzt fog kérni azért, hogy ez az organikus tanúsítvány felkerüljön a blockchainbe.

Míg az elsődleges fókusz a nyomonkövetés, a megoldás ennél jóval szélesebb távlatokat nyithat: az élelmiszerpazarlás, az élelmiszerhamisítás, az élelmiszerbiztonsági problémák és minden ehhez kapcsolódó ügy a hatékony információmegosztással függ össze, melyhez a blockchain rendszer hatékony segítséget nyújthat.

Forrás: Forbes