Napjaink globális piacán minden üzleti vállalkozásnak szüksége van nagyobb transzparenciára, hogy kielégítse mind a fogyasztói, mind pedig az iparág által megfogalmazott igényeket. De az ellátási lánc átláthatósága kapcsán sajnos nem igaz az, hogy ugyanaz a megoldás minden szereplőnek megfelel. Cikkünkben bemutatunk háromféle megközelítést, ahogyan a transzparencia elérhető.
Az a mód, ahogyan az egyes vállalkozások megközelítik az átláthatóság kérdését, függ a forrásoktól, a cég prioritásaitól, az adott ellátási lánc méretétől, az elérni kíván állapottól és sok egyébtől.
Azt mindannyian tudjuk, hogy a nagyobb transzparenciát érdemes megvalósítani. Számos tanulmány bizonyítja, hogy azok a cégek, amelyek invesztálnak az átláthatóság módszereibe és a fenntarthatóságba, nagyobb fogyasztói bizalmat tudnak építeni és újabb üzleti lehetőségekhez is jutnak ily módon. De az, ahogyan értelmezik és ahogyan megvalósítják az átláthatóságot az nagyon különböző lehet.
1. Szólítsuk meg a közvetlen beszállítókat
Ez a megközelítés a széles sávra koncentrál és nem a mélységre. Számos esetben a közvetlen beszállítóktól (Tier 1) származó nyersanyagok a vállalkozás dolgainak igen nagy százalékát teszik ki, ezért ez a kapcsolódási pont igencsak alkalmas arra, hogy itt kezdjük meg a nagyobb átláthatóság bevezetését. A fókusz és a cél, hogy biztosítani tudjuk a közvetlen beszállítói szintek közti összehangoltságot (Tier 1 és Tier 2), ezzel egy stabil alapot képezve az adott ellátási lánccal kapcsolatos tudáshoz. Ehhez a következő kérdéseket kell tudnunk megválaszolni: Kik a beszállítóim? Hol van a székhelyük? Milyen tanúsítványokkal rendelkeznek? Megfelelnek-e ezek a beszállítók a vállalkozásomban meghatározott fenntarthatósági előírásoknak és a társadalmi felelősségvállalás általunk elvárt szintjének? A transzparencia elérése a közvetlen beszállítók szintjén egyfajta „gyors győzelem”, mivel ez a lehető legjobb első lépés a teljes ellátási lánc átláthatóvá tétele felé vezető úton.
2. A kritikus alapanyagok feltárása
Ez a megközelítés a kritikus nyersanyagok feltérképezésére és a potenciális kockázatok beazonosítására koncentrál. Az ötlet alapja, hogy a feltérképezés nem áll meg az első és második szintű beszállítóknál, hanem olyan messzire nyúlik vissza az alapanyagok terén, amennyire csak lehetséges - ideális esetben egészen a farmokig és az ültetésig vagy a tenyésztés kezdetéig –, annak felmérése érdekében, hogy mely lehetséges kockázatok érinthetik a teljes ellátási láncot.
A kritikus árucikkek és alapanyagok alatt azokat az összetevőket értjük, melyek az adott ellátási lánc üzleti működésének középpontjában állnak és olyan kockázatokkal társulhatnak, mint a környezetvédelem, az emberi jogok vagy az élelmiszerbiztonság. Például a gyapot a ruhaipar központi eleme, de sokszor társítható nem megfelelően fenntartható termesztési gyakorlattal és sajnálatos módon az emberi jogok megsértése is gyakran köthető hozzá. Azok a vállalkozások, melyek elektronikai cikkeket gyártanak, vagy ékszert készítenek, kapcsolatba hozhatók az ásványi anyagok felhasználásával kapcsolatos kockázatokkal, más vállalkozások esetleg azt próbálják bizonyítani, hogy az ő pálmaolaj felhasználásuk nem hozható összefüggésbe az esőerdők pusztításával vagy nem fenntartható termesztési technikákkal és minősítéssel nem rendelkező beszállítókkal. A vállalkozások termelésének középpontjában álló nyersanyagokra fókuszálva a cégek biztosak lehetnek abban, hogy az ellátási lánc átláthatóság megalapozott lesz.
3. A termékek irányából közelítő megoldás
A harmadik megközelítés az egyes termékek vagy egy bizonyos termékkategória útjának felgöngyölítése. Ezt nagyon sokszor egy marketing kampánnyal kötik össze, vagyis a termék teljes útját megosztják a fogyasztóval, ezzel is népszerűsítve a termék transzparens és megbízható eredetét. A kiválasztott termékkel vagy termékcsoporttal kapcsolatos tájékoztatás többféle lehet. A vállalkozások kezdhetik az ellátási lánc információkkal, hiszen ebből áll rendelkezésre jellemzően a legtöbb, például, ha feltérképezték az első és második szintű beszállítóikat, akkor jellemzően ezzel máris lefedték a teljes ellátási láncot érintő információk 80%-át egy bizonyos termékkel kapcsolatosan.
Egy másik módszer, hogy a vállalkozás kiválasztja azt a terméket, vagy termékcsoportot, amiről a leginkább ismert vagy amit a leginkább akar népszerűsíteni. Például egy olyan divatcég, amely eddig a „fast fashion” megközelítéséről volt híres, esetleg ki akarja hangsúlyozni új, fenntartható „green” márkájának bevezetését. Egy élelmiszeripari vállalkozás, amely elkötelezett az „egészséges” és a „természetes” mellett, növelheti az átláthatóságot az organikus termékei kapcsán, hogy még jobban ráirányítsa a fogyasztói figyelmet erre a termékcsoportra. A kiválasztás sokféle lehet, de az eredmény minden esetben ugyanaz: megnövelt ellátási lánc transzparencia és nagyobb fogyasztói figyelem.
Nincs egyetlen tökéletes út az átláthatósághoz. A transzparencia testreszabható annak érdekében, hogy minél jobban illeszkedjen egy adott vállalkozás igényeihez, egyrészt a hosszútávú előnyök elérése céljából (növekvő fogyasztói lojalitás és bizalom) másrészt a közeljövő növekvő bevételei érdekében (kockázatcsökkentés, marketingkampányok támogatása). Bármelyik megközelítést választják, a vállalkozások különböző előnyöket realizálhatnak a transzparencia által, demonstrálva azon törekvéseiket, hogy feltárják, fejlesszék és megosszák az ellátási láncukat a fogyasztókkal.
Forrás: Transparency-one.com